Átalakulás
…Amikor egy bebábozódott hernyót látunk, még nem gondolunk arra, hogy belőle nemsokára egy gyönyörű lepke lesz. Éppen az átalakulás fázisában van, ami nem éppen egy kellemes látvány. Most küzd azért az életért, amiért megszületett, amivé válnia kell…
A szárnyait saját magának kell kibontania, mert nem lesz elég életerős, ha nem így történik… meg kell szülnie saját magát. Minden egyes fejlődési fázis szükséges ahhoz, hogy létrejöjjön belőle a „nagy mű", hogy a végén elérje azt az állapotát, amiben aztán tündökölhet, hogy csodaszép pillangóvá érjen, virágról virágra szálljon, gyönyörködtessen meg mindenkit a szépségével, adja oda magát a világnak, hiszen a színeivel elkápráztatja a szemeket és örömmel tölti el a lelkeket.
Most már mindenki szereti…
Amikor a szőlőtőkén még csak savanyú szőlő terem, még nem annyira kedvelik az ízét, kell néhány év, mire beérik és zamatos gyümölcsöt szüretelhetünk. Aztán szintén időbe telik, mire egy hosszú folyamat után jó minőségű, egészséget tápláló és értékes bor válik belőle. Minden egyes fázisnak megvan a maga jelentősége, egyiket sem lehet kihagyni, elhanyagolni, vagy lebecsülni, hiszen mindezek nélkül nem jöhetne létre a végeredmény. Amikor egy kellemes aromájú bort kortyolgatsz, nem is gondolod végig mindezeket, csak jól esik…
Amikor két sejtből elindul egy harmadik, egy új élet fejlődése, minden egyes szakaszon át kell mennie ahhoz, hogy megszülethessen. Semmihez sem hasonlítható az az intenzitás, amikor megsokszorozódnak és átalakulnak az élethez elengedhetetlenül szükséges sejtek és kialakul belőlük az ember…
Ugyanez történik a lélekben is…
Érzed a hasonlóságot…?
A lelkünkben történő átalakulások is ugyanilyen folyamatokon mennek végbe láthatatlanul, hiszen ezt nem látja senki, csakis Te érzed ott legbelül…
Mindnyájunk tudja és érzi, hogy milyen történések részesei vagyunk nap mint nap, amikor a folyamatosan változó világunk hatásait magunkban is átformáljuk.
A lelkünk is folyamatos megújulást követel tőlünk, mint a testünk, a sejtjeink…
Az átalakulás elengedhetetlen…!
Az élet és a fejlődés része és feltétele…
…és ez nem fájdalom mentes.
…Mert nem könnyű hernyóból pillangóvá, szőlőből borrá és egy sejtből emberré válni…
Mert ahhoz fel kell adni azt, amik addig voltunk, hogy valami mássá, szebbé és érettebbé válhassunk. Fel kell ismernünk, hogy kik vagyunk valójában, miért kellett megszületnünk…
El kell hinnünk, hogy megvan bennünk az az őserő, ami lehetővé teszi ezt a hatalmas transzformációt, ami motivál minket is arra, hogy ne maradjunk a báb örök állapotában, hanem akár szenvedés árán is, de akarjunk átváltozni…
…Hogy érezhessük a szárnyaink által a színeket és szépséget árasztó világot, a könnyedséget, a mulandó, de annál tartalmasabb életet.
Mindez megtörténhet a saját elhatározásodból és következetes kitartásodból, vagy a környezeted hatására, akár a sorsod következményeképpen. De a belső erőt, ami ehhez szükséges, csakis magadból nyerheted, mert ez a Te átalakulási folyamatod, a Te életed eredménye lesz!
Minden, amiért megküzdesz a Tiéd, amin változtatsz a Te egyéniségedet szövi át a szivárvány legszebb színeivel és tisztítja minden egyes elhullajtott könnycseppeddel, mert saját magadat fejleszted, alakítod ki általa.
Ahogyan megszületni sem könnyű, éppúgy ezek a változások is csakis nehézségek és néha nagyon fájdalmas felismerések árán jöhetnek létre. Érzed a lelki vívódásaidat, ahogyan szétfeszítenek belülről, és szó szerint meg kell halnia valaminek, el kell engedni akár egy élethelyzetet, egy tulajdonságot, egy rossz mintát… éppen azért, hogy újjászülessen egy magasabb rendű formában.
Ha a természetben körülnézünk, látjuk, hogy ezek a folyamatok az élet velejárói, az átalakulás folyamatos és minden percben zajlik körülöttünk.
Egyszerűen nem tehetjük meg, hogy nem foglalkozunk mindezekkel egy emelkedettebb szinten a lelki életünkben is. Aki nem követi az élete változásait belül, meggátolja a saját belső fejlődését, a természet törvényei ellen akar küzdeni…
…és az lehetetlen…
Fogadd el az életed minden egyes pillanatát úgy, ahogyan van, mert ott és akkor éppen azért történnek veled azok a dolgok, mert arra van szükséged a fejlődésed érdekében. Nem lehet „megúszni” a kellemetlen és fájó dolgokat, mert abból tanulunk és erősödünk általa, többek leszünk ezzel a tapasztalattal.
Minden élethelyzetnek van jelentősége és értelme, és természetesen semmi sem történhet meg csak úgy véletlenszerűen velünk, csakis akkor, amikor annak eljött az ideje.
Amikor a lélek is megérett már arra, hogy gyönyörű pillangóként repüljön tovább, és szárnyaiból visszahulljon Rád a virágok egyedi és káprázatos színeiből elnyert illatos pora, az élet megújuló és örök ritmusa…
Írta: Takács Gyöngyi
asztrológus
2013. május 5.