Amikor Veronikával megismerkedtem már néhány év eltelt azóta, hogy kialakult súlyos és gyógyíthatatlan betegsége.

Annak idején a TV-ben is szerepelt, mert egy ominózus védőoltás következtében indultak el nála a számára érthetetlen és egyre erősödő tünetei.

Amint beléptem a házba, egy fiatal, csinos, ápolt, jó illatú, manikűrözött körmű, szép frizurájú és mosolygós hölggyel találkoztam, aki egy széken ülve fogadott a férje és az ápolója társaságában. Igen, ő volt Veronika. Aztán segítséggel nagyon lassan bementünk a szobába, ahol lefektették, betakarták és elmondta, hogy most így jó neki, mert elfáradt a teste, de a szelleme friss és figyeli amit mondok...

Azért mentem el hozzá, mert üzent nekem, hogy őt érdekli a betegsége lelki háttere, hogy miért „kapta” ezt, hogyan kerülhetett ő ebbe a helyzetbe. Mondtam néhány dolgot az asztrológiáról és láttam, hogy valóban nyitott rá és befogadja az információkat. Nagyon nehezen és lassan, halkan tudott beszélni, a szavakat alig sikerült megformálnia a szájával. Ezért kértem, hogy elég, ha csak jelez a szemével és a tekintetével... Megértettük egymást.

Annyit tudtam róla, hogy a valamikori védőoltás hatásának tulajdonítja a betegségét és nem tudják az orvosok sem az igazi kiváltó okot. Amikor az ábráját elkészítettem, nyilvánvalóvá vált számomra, hogy abban az időben, amikor az oltást kapta, nagyon „zűrös” időszakát élte és felborult benne az a harmónia, ami mindig is nagyon fontos volt a számára. Ezt ő is megerősítette és jelezte, hogy nagyon fáradt és kimerült, átlagon felül túlterhelt volt annak idején. Túl sokat vállalt és nagyon intenzíven élt, pedig érezte, hogy ez így nincs rendben, de nem tudott ezen változtatni.

A horoszkópjából kiderült, hogy egy uralkodói karmával született a jelen életébe – a megjelenésével ezt rögtön vissza is igazolta –, ami szerint korábbi életeiben kivételezett helyzetben volt. Előző életeire jellemző volt, hogy arisztokrata vagy magas rangú családban élt, és megszokta a környezetétől a folyamatos dicséretet. Hódolók és szolgák vették őt körül, akik lesték a kívánságait és mindenben kiszolgálták, neki az természetes volt, hogy ő irányított. Anélkül kapott meg mindent, hogy bármit is tett volna érte, hiszen elég volt megszületnie, ő máris egy uralkodó volt. Nagyon sok kreativitást, kifinomult ízlést és nemes vonást hozott magával a korábbi inkarnációiból. A jelen életében viszont meg kell tanulnia a munkában és a családban egyaránt a közösség részeként értékelnie magát. Nem szabad alá-fölérendeltségi viszonyokat kialakítania az emberekkel. Inkább a jó vezetői képességeit, nagyvonalúságát felhasználva másoknak segítenie kell és lehetőséget adni az egyenlőség megteremtésére. Bármennyire nehéz is ezt elfogadnia, de most nem királynak született, most neki kell másokat támogatnia, akik gyengébbek, hátrányos helyzetűek, tapasztalatlanabbak vagy elkeseredettebbek mint ő.

Bólogatott: "Tudom, hogy így van, mert a mai napig jönnek hozzám a barátnőim akiket én vigasztalok.” – hangzott a válasz.

Veronikának hihetetlenül nagy és vonzó erőtere volt, amiben én is ültem, és éreztem azt a hatalmas kisugárzást, ami folyamatosan áradt belőle. Egyszerűen elképesztő volt, hogy ott fekszik mozdulatlanul egy súlyos betegséggel, és mégis ontja magából az életerőt, ő adja még így is...

A betegség tünetei jól szimbolizálják a valós problémát: az izmok és a testrészek szinte külön életet élnek. Az összeköttetés megbénul, mintegy „rövidzárlat” keletkezik az izmok és az idegek vezetőképessége között. Így bénul először a beszéd, a mozgás, a látás és a test is szépen lassan elgyengül, végül teljesen lebénul. Mintha le akarna válni a központ irányításáról, nem akar részt venni a közös munkában. A személyiség nem kíván a környezettel együttműködni, nem engedi ki a kezéből az irányítást. Inkább lezárja magát és elhatárolódik.

Kérdeztem, hogy voltak-e korábban akármilyen veszélyes események az életében, mert mindig kapunk figyelmeztető jeleket, ha nem az utunkon járunk. Ha nem akarjuk észrevenni, hogy mi a feladatunk és esetleg éppen az ellenkezőjét tesszük annak, amiért leszülettünk a Földre. Ezért először még „megússzuk”, mert tanulni kellene belőle, aztán másodszor-harmadszor már nehezítettebb és súlyosabb a helyzet, és ha még akkor sem vagyunk hajlandóak változni... Akkor kénytelen a sors olyan helyzetet teremteni, amiben már nagyon rosszul érezzük magunkat, és talán képesek leszünk felismerni és elfogadni, hogy változnunk kell. A válasz megerősített ebben, hiszen nem egy olyan életveszélyes balesethelyzetben is volt Veronika, amiből még simán kijött...

A nagyon erős egyénisége – ami a hangsúlyozottan Skorpió jegy karakteréből is adódik – szívóssá és kitartóvá érlelődött, ezért őt nem lehet egy kis egyszerű problémával vagy betegséggel „megijeszteni”. Ő mindent legyőz, mert olyan öngyógyító képességei vannak, amivel csak kevesen rendelkeznek. Ez nála ösztönösen is működik, és elmondása szerint valószínűleg ezért, de eddig soha nem volt beteg, egyáltalán nem. Ha „fejből” is rásegít pl. agykontrollt vagy bármilyen más módszert alkalmazva, akkor képes bármit meggyógyítani magában. Tudja és használja...

Csak hogy változni képes-e? – kérdeztem.

Próbálta elmondani, de ekkor már fáradt volt, nagyon nehezen tudott beszélni. De tartotta magát az utolsó percig és méltóságteljes mosollyal kezelte nehezített helyzetét, amiben én éreztem rosszul magam. Se egy panasz, se egy negatív mondat nem hangzott el a részéről. Rajta nem látszik gyengeség vagy elesettség, pedig le van bénulva, mozgásképtelen és folyamatos ápolásra szorul. Bizonyos értelemben megint körülötte ugrálnak és őt szolgálják ki, de ez most nem kellemes...

„Most van időm gondolkodni és rájöttem, hogy mit kellett volna másképp csinálnom. De akkor ezt még nem tudtam. Ha meggyógyulnék más ember lennék. Sokat változtam, de még nem eleget...” mosolygott és folytatta: ”Meg akarom írni a betegségem történetét, amiken keresztül mentem, amiket éreztem közben, hogy másoknak segítsek ezáltal. Egy könyvet kell írnom, hogy erőt adjak vele a többi embernek, akik betegek mint én, hogy ne adják fel !"

Még hozzátette, hogy mindent igaznak érzett, amit mondtam, de korábban hiába is kerestem volna fel ezekkel a dolgokkal, mert nem foglakozott volna vele...

Megköszönte a találkozást és elbúcsúztunk...

Én köszönöm Neked Veronika!